Középfölde hitvilágában Eru volt az egyetlen isten, a Teremtő. Vagy, ahogy későbbiekben az eldák nevezik Ilúvatar „az Egyedüli”.
Róla az eddigiekben is több szó esett, hozzáfűzni nem nagyon tudok, míg rá nem bukkanok valami újra, mert most minden csak ismétlés lenne, olyan mintha valamit önmagával próbálnék magyarázni. Inkább az ábrázolása érdekes.
A neten kétféle ábrázolását találtam alakos ábrázolást és alak nélkülit. Mindkettőt helyesnek érzem az egyiket azért, mert az emberi képzelet tudatos cselekvőként nem nagyon szokott elképzelni elvont dolgokat. A másikat pedig éppen azért, mert teremtő erőkre, energiákra lehet gondolni megszemélyesítés nélkül. Hajlok az utóbbi felé, esetleg kiegészítve egy másik vonallal, ahol a művészek a kozmikus környezetet alkotórészként helyezik egy alakos képbe, de ilyet nem sokat találtam, és nem is konkrétan Eru-t ábrázolja, de az én gondolataim róla éppen ilyenek. Ezek a kedvenceim.
Van olyan megszemélyesítő ábrázolása is, amely teljesen hagyományos. Más, történelmi vallásokhoz hasonlóan, amelyik megengedi az emberábrázolást, emberi formában öreg, vagy fiatal alakban mutatja Ilúvatart egyfajta főistenként, teremtőként és mindenhatóként. Emlegetik így is, de nekem ez a megközelítés kissé sablonos.
Ízlés kérdése ki melyiket tudja inkább befogadni.
