Tizenöt nagy erejű ainu és velük sok-sok más szellem lépett Éa-ba, hogy a Mérhetetlen Térben és Időben létrejött Világot megismerjék. Megdöbbenve és némileg zavartan vették tudomásul, hogy ott semmi sincs úgy, ahogy kívülről látták, és rájöttek, hogy a gondolatok nyomán rajzolt jövőkép megalkotása rájuk vár.
Nagyon leegyszerűsítve mindez úgy nézett ki, mint egy építkezés, csak itt mindent a legelemibb elemek szintjén kellett kezdeniük. Azt hiszem a természeti erők tombolása sem képi látványban, sem megtapasztalva nem ismeretlen ma sem, és ezt sokszorosára hatványozva máris elképzelhetjük milyen munka várt a Valákra és segítő szellemeikre, hogy lakhelyet alakítsanak ki Ilúvatar Eljövendő Gyermekeinek, akiket látomásukban megszerettek. A Világ Erőinek munkája a felderítetlen tereken, számlálhatatlan mennyiségű, elfeledett időn át tartott.
Mindnyájan hatalmas munkát végeztek, Melkor is. Csak látszólag érkezett építő szándékkal, hogy a Dallamban tőle származó tüzeket és fagyokat megfékezze, igazi szándéka a többi Vala munkáját tönkretenni vagy megrontani, ezért hatalmas tüzet csiholt, s amikor a Föld még fiatal és tüzes volt, megkívánta és a magáénak nyilvánította azzal, hogy saját királyságának nevezte.
Manwe, aki a fivére volt Ilúvatar gondolatában, a legerősebb hangszer a Nagy Muzsikában, segítő szellemeivel ellene szegült, hogy Melkor ne hervaszthassa el a Földet mielőtt még kivirágozhatott volna, és azt mondta, nem nevezheti jogtalanul a magáénak, mert mindenki épp olyan sokat, ha nem többet dolgozott érte. Ekkor kezdődött a harc a Valák és Melkor között Arda uralmáért. Melkor elvonult más vidékre, de vágyáról nem mondott le.
A többiek folytatták a munkájukat, a levegőben megszelídítették a viharokat, a lezúduló eső nyomán keletkező vizeket. A tüzeket a hegyek alá temették.
És testet öltöttek, mert az is hatalmukban állt., A látomásban megszeretett Elsőszülöttek alakját választották öltözékül, és ez az alakjuk ruhaként fedte dicsőséges és ragyogó lényüket. Férfi és nőalakot vettek fel így, mert mindkét princípium jelen volt közöttük, de ha arra támadt kedvük, akkor úgy jártak, ahogy Ilúvatar megteremtette őket, fenséges és rémítő alakban.
Melkor látva munkájuk eredményét, és hogy e Világhoz tartozó külsőt öltöttek magukra, irigysége magasra nőtt. Ő is látható alakot vett fel, ám a harag és gyűlölet miatt sötét és félelmetes volt. Leszállt Ardára hatalmasan, mint egy hegy, amelynek lábát a tenger mossa, feje a felhők fölé magasodik, láng és füst koronázza, tekintete pedig tűz és jég.
Elkezdődött a háború, és semmi sem ment egyszerűen, semmi sem sikerült a Valák vágyai szerint, hiszen ha hegyet építettek, Melkor letarolta, ha völgyet vájtak, betemette, ha tengereket, öblöket mélyítettek, kiszárította őket, mindennek ellenére Arda teste lassan megszilárdult és kihűlt, gyűrődések emelkedtek rajta és hasadékok nyíltak, amiket megtöltött a víz, elkészült a hely az Idők mélyén Ilúvatar Gyermekei számára.
Elkészült a hely, a Föld vagyis Arda, és mielőtt a berendezésének történetébe kezdenék, ami igazán szerteágazó, mint egy nagy folyó, előbb az alkotók bemutatásával folytatnám, hiszen tizenöten vannak, és ott vannak még a segítőik is más szellem- és egyéb titokzatos lények, akiknek fontos szerepük van a későbbi történetekben. De nemcsak ezért kedvenc ez a rész, hanem mert a képi megjelenítések után kutakodva mérhetetlen képanyag került elém és nagyon sok művész munkáival is megismerkedtem. Persze vannak silányak és kezdetlegesek, kb. amilyenekre én lennék képes, de vannak igazán kiválóak. Így közbeszúrva majd bemutathatok egyet-egyet a kedvenceim közül.
